to New York. Bizonyára hallottál már a méltán híres Nagy Almáról, amely a USA legnépesebb városa. Ez alkalommal otthont ad számtalan természetfeletti lénynek is. A vámpírok már előbújtak koporsóikból, többé nem titok a létük, ahogyan a vadászok sem titkolják már kilétük. Azonban rajtuk kívül még temérdek teremtmény leskelődik rád a sötétből.
Gyere és lépj be, ismerd meg a világunkat, ahol semmi sem az, aminek látszik. Légy részese a hatalmi harcoknak vagy épp az egyensúly fenntartásának!
Oldalunk saját elképzelések alapján megalkotott fantasy világnak ad otthont. Ismerkedj meg velünk, válogass kedvedre a játszható fajok közül, alkoss karaktert és érezd jól magad!
• • • • • • •
Az oldal alapítása:
2014. 07. 04

































Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (19 fő) Kedd Ápr. 06, 2021 3:20 pm-kor volt itt.


















» Bloggers contest
by Rose Rey Szomb. Nov. 22, 2014 9:05 pm

» Kikötő
by Céline Chenal Csüt. Nov. 13, 2014 6:44 pm

» Broadway
by Amelia Annabeth Bourchier Vas. Szept. 21, 2014 7:17 pm

» Buttler-lak
by Amelia Annabeth Bourchier Vas. Szept. 21, 2014 7:15 pm

» Könyvtár
by Pierre Godin Vas. Szept. 21, 2014 10:03 am

» Hálószoba
by Rose Rey Szer. Szept. 17, 2014 8:38 pm

» Sikátorok
by Raina Cleopatra Kills Szer. Szept. 17, 2014 2:43 pm

» Csatorna
by Raina Cleopatra Kills Szer. Szept. 17, 2014 2:09 am


















Az oldal gondolata WILLIAM és ANNA fejéből pattant ki. A leírások a White Wolf gondozásában megjelent Vampire: The Masquerade; Werewolf: The Apocalypse asztali szerepjáték könyvek; továbbá Charlaine Harris; Laurell K. Hamilton; Angela Knight fantasy írók művei, illetve Hemlock Grove; Blood Ties című sorozatok nyomán készültek. Minden az oldalon található leírás a Staff keze munkája, amelyet szorgosan készítettek el és mivel mindez saját, nem szeretnénk, ha más oldalon visszaköszönne bármelyik is!
A design-t, az oldalképeket és a fejlécet LENA készítette, amelyet ezúton is nagyon köszönünk neki!
A helyszínképek a tumblr-ről származnak, az effekteket LENA készítette rájuk.
Minden, ami az oldalon található, az oldal vezetőségének tulajdonát képezi!



Megosztás

Sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Admin
hello, babe, here is my name
Admin
Ψ Total Posts : 195
Ψ Join date : 2014. Jul. 03.

Admin

Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Sétány Sétány EmptyVas. Aug. 03, 2014 6:46 pm

Sétány

Vissza az elejére Go down
https://nycreatures.hungarianforum.net

Gavin Guile
hello, babe, here is my name
Gavin Guile
Ψ Age : 56
Ψ Home : New York
Ψ Job/hobbies : Bérgyilkos, zsoldos, bosszú álló
Ψ Humor : Ellenállhatatlan
Ψ Birthday : 1967. Jul. 13.
Ψ Total Posts : 21
Ψ Join date : 2014. Aug. 14.

Citizen

Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Nora & Gavin Sétány EmptyCsüt. Aug. 21, 2014 3:34 pm

A szobám csendes, minden nyugodt. A szürke környezet egyhangú, és unalmas. Hirtelen, mint egy villámcsapás felülök, és a velem szemben lévő vázát felrobbantom. Eltart pár másodpercig, míg rájövök hol vagyok. A nyugalom, és a kétségbeesés egyszerre tör rám, hangosan zihálni kezdek, és fejemet a kezemmel támaszom meg.
Felpattanok és kirontok a fürdőszobába. Felkattintom a villanyt, és a mosdókagyló peremére támaszkodom pár pillanat erejéig. Miután mentálisan elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy tükörbe nézzek, felemelem a fejemet.
Sóhaj szalad ki a számon, és talán még nem örültem ennyire sose annak, hogy a fejem nem vérzik. Talán most ez az egy pozitívum a külsőmben. Szemeim karikásak, bőröm olyan fehér, hogy színe elveszik a csempében a hátam mögött. Arccsontom a szokásosnál is jobban kiáll.
Hideg vizet fröcskölök magamra, majd megint a tükörre emelem pillantásom. Nem tudom sokáig bámulni a tükörképem, visszamegyek az ágyamhoz. Rápillantok az órára: hajnali fél öt. Remek! Egykor még egy bárban voltam...

Fogalmam sincsen, hogy meddig fogom bírni így, de tudom, hogy nem sokáig. A halál gondolata ennyire még sosem volt csábító, mint most, de nem tehetem meg. Küzdenem kell, Karris gyilkosa nem élhet nálam tovább.
Két hete semmilyen eddigi szabály nem érvényes. Hiába iszok, hiába fekszem le egymás után akár több nővel, és leszek hulla fáradt; nem tudok aludni. Fél óra után már könyörög a tudatom, hogy ébredjek fel minél előbb. Tizennégy nap alatt már hatvankét különböző módon öltek meg, és tizennégyszer néztem végig Karris és a lányunk megölését a fantáziám generálta különböző gyilkosok által.

Felhúzok egy fekete farmert, egy búzavirágkék inget, és egy mintás kötött pulóvert, belelépek cipőmbe, majd kisétálok az ajtón. Karris kedvencei... Minden vasárnap fekete farmer, és kék ing volt rajtam. Most is vasárnap van.
Egyszerűen képtelen vagy őt elengedni, muszáj vagyok olyat tenni, ami rá emlékeztet.

Minden, jelenlegi problémám okozója Vörös. Hiába tudom, hogy Norának hívják, magamban csak így szólítom. A szín utál a természetére, és az ír sörére, amit rám öntött. A találkozásunk óta nem tudok aludni, azóta nem tudom semmilyen módon száműzni a gondolataimból Karrist, és persze őt magát sem.
Hogy a lelkiismeretem játszik-e csúnya játékot, nem tudom. Amit akkor este nekem mondott, mind igaz volt: jó ideje már úgy viselkedtem, ahogyan azt ő leírta. Bár az tény, hogy megvan ennek az oka.
Már megint rá kell gondolnom, és ez idegesít. Ha ennyire jól látta az én viselkedésemet, biztos vagyok benne, hogy neki is meg van az oka arra, amit tesz. Vagy tényleg annyira félreismert, amennyire látszott.
Számít ez?
Nem kellene, de igen, számít.

Gyalog indulok el. Rohadt messze van a Central Park, ahová tartok, de nem érdekel. Fáradt vagyok, és kimerült, de ha séta közben esek össze, hát legyen. Most nem akarok vezetni.
Vasárnaponként mindig gyalog mentünk...

Mire a sétányhoz érek, már elüti az óra a nyolcat. Nem tudom, hogy merre jöttem, csak a lábaim vittek. De nem is érdekel.
Fejemben csakis a gyilkos kavarog, aki itt lesz valahol. Lépkedek tovább, és elhaladok egy pár mellett, akik nyalják-falják egymást. Gyorsan tovább megyek. a következő padon egy öreg néni etet galambokat. Az utána lévő üres. Az azt követőn nem ül senki, egy bácsi térdel a földön, és elvesztett szemüvege után tapogatózik. Gyorsan mellé lépek, felveszem a pápaszemét, majd a kezébe adom.
Egy hálás mosoly. Egy kis felüdülés. Valamiért jobban érzem magam attól, ahogyan rám néz. Régóta nem tettem semmi jót sem. Két héttel ezelőtt még biztosan csak elsétálok mellette...

Folytatom utamat, és tekintetem már a következő padra téved. Rajta egy... VÖRÖS?! Szemeim tágra nyílnak, és hirtelen nem tudom, mit tegyek. Lerohannak a gondolataim és érzéseim, szívem egy csatatér állapotában van. Biztosan látta, hogy mit tettem, mert most az ellenkező irányba néz. Vagy nem látta, és...
Nincsen időm kitalálni, hogy mit tegyek, ha ez vagy az történt. Állok a két pad közötti útszakasz közepén, és Vörös felém fordítja a tekintetét. Belenézek kék szemeibe, és nem tudom, hogy mit akarok. Minden gondolat kifut belőlem, és csak állok egy helyben, mint egy idióta.
Vissza az elejére Go down

Nora Watson
hello, babe, here is my name
Nora Watson
Ψ Age : 241
Ψ Home : New York
Ψ Job/hobbies : Lawyer
Ψ Humor : Insane
Ψ Birthday : 1782. Oct. 17.
Ψ Total Posts : 55
Ψ Join date : 2014. Aug. 08.

Executor

Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sétány Sétány EmptyPént. Aug. 22, 2014 11:41 am




Gavin & Nora

'No light, no light in your bright blue eyes...'


A mocskos, nyirkos téglafalak között haladok, melyek eredetileg vörösek lehettek, akárcsak hajam, mára azonban inkább tűnnek halvány narancssárgának. Kínosan ügyelek rá, hogy ne érjek hozzá, sem a fölém magasodó, zöld vaskonténereknek. Penész, hányás, odaszáradt tojás darabok csüngenek faláról, s még ki tudja, mi. Lábaim között patkányok rohangálnak, fel-alá. Mocskos egy hely ez a New York. Főleg a város ezen része. Az imént téptem szét egy rohadt heroinistát. Azt sem tudta, hogy hogy hívják, vagy, hogy fiú-e, avagy lány. Hófehér bundámon, mellkasomnál, és pofám szinte egésze vöröslik a vértől. Dühös voltam, és muszáj volt tennem valamit, hogy megszüntessem ezt az érzést.
Az étteremben történtek után az autómba ültem, és a belvárosba hajtottam, a lakásom elé. Ruháimat, táskámat - benne a pénztárcámmal, amiben egy ötvendolláros bankó figyel, amit a férfitől kaptam - a csomagtartóba pakoltam, és már alig vártam, hogy felöltsem farkas alakomat. Megpróbáltam nem feltűnést kelteni. Ugyan nem nagy az eltérés köztem és egy nagyobb méretű kutya között, de a hozzáértő, figyelő szempár kiszúrhat.
Amikor megláttam azt a drogos, fiatal férfit, egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Hátulról közelítettem meg, és alig egy méterre tőle elrugaszkodtam, hogy rávethessem magamat. A férfi az aszfaltra nyekkent, hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, és mi történt vele. Morogva léptem le csontos hátáról, és fordítottam magam felé. Látni akartam, ahogy kihuny a fény a szeméből, hogy ne látsszon benne más, csak a gyér fények tompa játéka. Ordított. Nem hagyhattam, hogy sokáig művelje ezt, pedig de szerettem volna még hallgatni... vékony nyaka fölé hajoltam, majd kegyetlen, erős mozdulattal haraptam át a vékony bőrt és törtem el a nyakat.
Kibeleztem. Úsztam a vérében, mely fehér, makulátlan bundámra spriccelt, téptem és marcangoltam a belsőségeket, a húst, az izmokat, az inakat. Roppantak a csontok, szakadt a ruha, elégedett morranások törtek fel torkomból.
A vicces az, hogy pár órával azelőtt, míg az idegen baszott, Gavint képzeltem a helyére, róla fantáziáltam. És akkor, ott, a sikátorban, vértől csapzottan, dühösen, kifordulva önmagamból, megint csak rá tudtam gondolni. És ez ijesztő. És furcsa.
A széttépett, felismerhetetlenségig szaggatott torzót a Hudsonig cibáltam, hogy ott hullámsírba fektessem. Óvatos voltam, nem látott meg senki, és e magánakciómról a falkának sem kell tudnia. Nem, mintha olyan nagy dolog lenne, egy drogossal kevesebb. A rendőrség is hálás lehetne nekem.
Hazaérve lemosom magamról a vért, majd fáradtan, még mindig kissé részegen, alkoholmámoros, mély, álomtalan álomba merülök, hogy így találjon rám a reggel. Ez két hete történt.
Korán felébredtem, megint. Nem tartozom a legjobb alvók közé, pedig már rég nincsenek rémálmaim. Minden feszültséget és minden rossz érzést kiöltem magamból, már nem érdekel senki és magasról teszek mindenre.
Egyszerű, fehér blúzt húzok fel, fekete, magas derekú szoknyába tűröm. Csupasz lábfejemet bőrszínű magas sarkúba bújtatom, felülre fekete bőrkabát kerül, vállamra fehér táska. Mikor már úton vagyok, jut csak eszembe, hogy már egy ideje ott hever a ruhám a csomagtartóban, mivel aznap éjjel nem vittem fel mást magammal, csak a táskámat.
Beugrok a Starbucksba, egy zsírszegény latte macchiatóért, és már megyek is tovább. Még nincs nagy forgalom a városban, lévén vasárnap van. Nem sokan olyan elvetemültek, mint én, hogy még ilyenkor is melózok - önakaratból -, plusz valószínűleg mindenki kipiheni a tegnap éjszakai féktelen bulizást. Lehet, nekem is azt kellett volna tennem, mert hasogat a fejem. Vezetés közben kávézok, majd letéve a papírpoharat a táskámban kezdek el kotorászni, míg meg nem lelem a gyógyszert. Aszpirin. Ügyes, szinte begyakorolt mozdulattal veszek magamhoz egy bogyót, és nyelem le a kávéval együtt. A műszerfalon lévő digitálisórára nézek, s megállapítom, hogy még van időm, mielőtt ügyvédi teendőimmel foglalatoskodnék. Így tehát, abban bízva, hogy kissé feltöltődök, a friss levegőtől, a Central Park közelében leparkolok, táskával és kávéval a kezemben, belépek a vaskapukon.
Egy ideje már sétálgatok a parkban, a kávét szürcsölve, míg végül leülök egy padra.
Nem kell sokáig várnom, hogy a sors rám fintorogjon, majd körberöhögjön. Ki hajol le éppen, és segít egy öreg félkegyelműnek? Hát nem Gavin? A férfi, akit két hete leöntöttem majdnem egy egész pohár sörrel. Már meg is bántam. Na, nem azért, mert sajnálom a férfit, sokkal inkább sajnálom az elpocsékolt sört...
Elfordítom a fejem, és bízom benne, hogy nem vett észre - nem mintha tüzes, vörös hajam nem lenne eléggé feltűnő. Mikor lopva visszapillantok, a két kék szempár összefonódik.
Ő engem néz, én pedig őt. Farkasszemet nézünk, mozdulatlanul álljuk a másik tekintetét.
- Ne legyél gyáva - vakkantom oda neki, gonoszkás mosolyra görbítve ajkaimat, melyekre ezúttal színtelen szájfényt kentem, még az autóban.

MUSIC: No light, no light | NOTE: I never knew daylight could be so violent | WORDS: 712
Vissza az elejére Go down

Gavin Guile
hello, babe, here is my name
Gavin Guile
Ψ Age : 56
Ψ Home : New York
Ψ Job/hobbies : Bérgyilkos, zsoldos, bosszú álló
Ψ Humor : Ellenállhatatlan
Ψ Birthday : 1967. Jul. 13.
Ψ Total Posts : 21
Ψ Join date : 2014. Aug. 14.

Citizen

Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Nora & Gavin Sétány EmptyPént. Aug. 22, 2014 1:13 pm

Ugyan a múltkor magamban kizártam a démon és a vámpír - a gonosz teremtmények - lehetőségét, de most újra el kell gondolkoznom rajta. Elméletileg nem hathat rám a tudatomon kívül, bár ki tudja. Némely démonnak csak a leghatalmasabb vadászok állhatnak ellent. De hogy ő a némely kategóriába tartozna?
Nem tudom.

Egy hosszú pillanatnál nem tart tovább az egy helyben álldogálásom. Szavai szöget vernek a szívembe, arcomon pedig a szokásos szexi félmosoly jelenik meg. Ennyire még soha életemben nem kellett erőltetnem, még a Karris halála utáni napokban sem.
Határozott léptekkel elindulok felé, és egy lezser mozdulattal levágom magam a padra, Vörös mellé. Kezemet a háttámlára teszem, és hátradőlök, látszólag teljes nyugalommal. Nem érdekel, hogy mit látott az előbb, úgy teszek, mintha nem történt volna semmi sem.
Fejemet felé fordítom, és végigjártatom rajta a tekintetemet. Magas derekú szoknyája kiemeli formás csípőjét, és vékony derekát; ilyen 'hivatalos' ruhában még szexibb, mint a bárban. Persze a fekete bőrkabátkája és magassarkúja is csak lendít ezen.

Hogy mit akarok most tenni? Fogalmam sincs, és tényleg: fogalmam sincs. Nem tudom, el sem tudom képzelni, hogy mi lesz most. Jól beolvastam neki, persze csak a bántó mondatai után. Ő leöntött a sörrel, én pedig eljöttem. És csiribí-csiribá, eltelik két hét! Hogy hogyan kellene most hozzáállnom? Nem tudom.
Annyira vegyesek az érzelmeim a nő iránt, hogy nem tudok választani, és bele fogok őrülni hamarosan. Ebbe is.
Gyűlölöm? Szeretem? Megvetem? Vonzódom hozzá? Mindet egyszerre.
Két heti nem-alvástól érzékeimet élesebbnek, tudatomat lassúnak érzem. Valahol mélyen azonban sejtem, hogy minden érzékem és képességem a minimumához közelít. Elég csak rám nézni.

- Gyáva? Én? - kérdezek vissza, és az arcára emelem a tekintetemet. - Egy gyáva Guile? Ó, Mária! Egy pontosan olyan lenne, mint egy szeretetteljes démonkirály! - Most már tudja a teljes nevem, bár akaratomon kívül mondtam el neki. Fel sem tűnik, hogy mit tettem.
Szemem sarkából rásandítok, és várom, hogy mit reagál. Vagyis, talán nem várom. Ahogy belenézek a szemeibe olyan mély szomorúság tör rám, amit nem bírok leplezni. Arcomról lehervad a mosoly, és ugyanúgy, mint reggel, kezeimmel kell megtámasztanom a fejemet. Könyökeim combjaimon pihennek, az arcom a tenyeremet nyomja. A sétány kövét nézem a cipőim között, és igyekszem nem gondolni semmire sem. Nekem ez nem megy.
Már nem érdekel, hogy Vörös mellettem ül, már nem érdekel a gyilkos, akit meg kellene ölnöm. Ember vagyok, hogy rohadjak meg! Egy rohadt ember! Érzelmekkel, és közelgő véggel.
Kész. Vége. Feladom.

Felnézek a nőre, és gyönyörű arca magával ragad. Közelgő halálom pillanatában esek újra szerelembe? A sors érdekes fintora.
Hogy miért nézem Norát? Nem tudom, a fenébe is! Csak nézem, mert gyönyörű. És mert ettől jól érzem magam. Hogy miért, arról fogalmam sincsen, de már nem érdekelnek az okok.
A kék íriszek láttára elmosolyodom, és röhögni kezdek. Nevetek, de úgy, hogy a könnyem is kicsordul. Kézfejemmel letörlöm az arcomról a sós vizet, és újra Norára nézek.
Hogy most mit gondol, arról már végképp fogalmam sincsen, és nem is szeretném megtudni.
- Még nem őrültem meg teljesen - vetem oda neki, csak úgy félvállról.
A miértekre a választ most sem tudom.
Egyszerűen: csak.

Nem akarok felállni mellőle, de itt maradni sem. Ezen a hülyeségen már megint mosolyognom kell.
Lassan ötven évesen ülök egy padon egy gyönyörű nő mellett, tőle távol. Röhögök a semmin, miközben már alig élek. Csak itt ülök, holott egy gyilkost kellene levadásznom. Csak vagyok.
Úgy érzem, most őrültem meg.
Végre egy józan gondolat, cimbora!
A normális őrült fele józannak lát - közeleg a vég.
Vissza az elejére Go down

Nora Watson
hello, babe, here is my name
Nora Watson
Ψ Age : 241
Ψ Home : New York
Ψ Job/hobbies : Lawyer
Ψ Humor : Insane
Ψ Birthday : 1782. Oct. 17.
Ψ Total Posts : 55
Ψ Join date : 2014. Aug. 08.

Executor

Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sétány Sétány EmptyHétf. Aug. 25, 2014 1:35 pm




Gavin & Nora

'No light, no light in your bright blue eyes...'


Nézem, ahogy elmosolyodik. Vadító. De nem az igazi, nem felhőtlen. Én is magabiztos mosolyra görbítem vörösre festett ajkaimat. Ez sem az igazi... egyenes gerinccel, a pad támlájának dőlve nézem, ahogy végre megindul felém.
- Remek, vagy száz évet öregedtem, mire ennyi bátorságot összegyűjtöttél - forgatom körbe szemeimet, gonosz, ragadozóvigyorral a képemen. Tekintetemet le sem veszem a férfiről, ahogy közeledik. Míg a távolban van, egész alakján járatom pillantásomat, ám, ahogy közelebb ér, elkezdek az arcára fókuszálni. Azok a kék szemek... istenem, mennyi érzelem bújik meg azokban a lélektükrökben. Mennyi titok, mennyi rejtett gondolat, ki nem mondott szó... igen, a farkasok a lelkedbe látnak. Tudják, mit érzel, még, ha nem is pontosan. Ez afféle állati ösztönnek is beillene. Nem tudom, hogy ő mit lát, ha rám néz. Bár tudnám! De, csupán azért, mert remekül olvasok az egyének szeméből, a gondolatokat nem látom.
Ahogy leül, végig őt nézem, érzem kezét, amint a támlára kerül, és ahogy lapockámhoz ér, a bőrkabáton és a blúzon keresztül. Közben ő is végignéz rajtam, én pedig mosolyogva figyelem, követem tekintetét, ahogy azt rajtam járatja. Én már megtettem ugyanezt, az előbb, szóval egy rossz szavam sem lehet. Unott, kimért mozdulatokkal veszek elő egy doboz cigarettát a táskámból.
- Kérsz? - nyújtom felé is a piros-fehér, Marlboros dobozt, mely félig üres már, miután kivettem egy szálat magamnak, és a vörös öngyújtómat. Ha kér, hagyom, hogy kivegye, ha nem, hát nem, elteszem a dobozt, miután meggyújtottam a halálrudat. Gavin mellett szükségem lesz erre a cigire, tudom, múltkor is eléggé felidegesített. Annyira, hogy széttéptem egy rohadt narkóst, kinek a helyére őt, a mellettem ülő férfit képzeltem. Az már más kérdés, hogy a másik férfi helyére, aki az étterem mosdójában megdugott, szintén Gavint képzeltem. Ezekről a mellettem ülő soha nem fog tudomást szerezni.
Végre megszólal.
- Igen, gyáva vagy - bólintok, de mintha meg sem hallotta volna, folytatja. Ó, szóval Gavin Guile-hoz van szerencsém... immár másodszor. És most az sem kerüli el a figyelmemet, hogy mit mondott utána. Ami sokkal inkább felkelti a figyelmemet. Démonkirály... nocsak, hát ő is tud a varázslatosról. Ki kell derítenem, hogy mit és mennyit, és, hogy esetlegesen melyiket képviselteti. - Démonkirály? - kérdezek vissza. - Mennyit tudsz a démonokról? - rám néz, várom a választ. Tekintetét az enyémbe fúrja egy rettentően hosszúnak tűnő pillanatig, mely csak nem akar tovaszállni. Állom a pillantását. Én is az ő szemébe nézek. Nem tudom, mit kellene tennem. Mit mondjak? Mondjak valamit? Mi történik?
Feje lebicsaklik, combjaira támasztott kezeibe hajtja. Unottan a cigibe szívok és letüdőzöm a füstöt, hogy aztán kifújhassam, majd a cselekvést megkoronázandó a kávéba kortyolok. Nem tudom, mit kellene tennem. Nem értek az emberekhez, és a férfit sem ismerem. Nem tudom, hogy mi a baja, hogy miért viselkedik így. Fogalmam sincs, hogy ki ő. Tudni akarom? Hát persze! Már felkeltette az érdeklődésemet, és olyanokat vágott a fejemhez, amit előtte senki sem mert. Ő megtette, és annyira tisztán látott, annyira teljesen, az egész lényem sziluettjét látta. És látja. Ki ez a férfi?
Rám néz, én pedig arcába fújom a füstöt. Aztán elmosolyodik, amit én nem viszonzok. Miért mosolyogjak? Nem fogok, nincs miért.
Erre röhögni kezd... hangosan felröhög. Vagy kiröhög. Nem tudom, azt hiszem, nála soha nem lehet tudni, hogy mi jókedve forrása. Az emberek jönnek-mennek előttünk, a sétány hatszögletű járókövekkel kirakott útján, és minket néznek. Tekintetüket a férfin, és rajtam járatják. Néhányan elmosolyodnak, néhányan fintorognak.
El tudom képzelni, hogy mennyire groteszk is a jelenet: egy röhögő férfi, aki a világát sem tudja, mint aki részeg. Mellette egy nő, aki királynősen átveti egyik lábát, a másikon, unott, szinte dühös képpel szív a cigarettába, és úgy méregeti az elhaladókat, mintha ölni készülne puszta pillantásával. Hát nem vicces?
- Mit bámulnak? - morranok rá egy párocskára, akik azonnal megszaporázzák léptüket, és vissza sem néznek. - Nem vagy normális... - sziszegem, alig hallhatón, a dohányba szívva. - Nem elég, hogy magadat leégeted, még engem is. Köszönöm szépen! - köpöm ki az utolsó két szót, és dühödt mozdulattal pöccintem le a cigaretta hamvadó végét. - Jól van, hagyd abba - szólok rá, parancsoló hangnemben.
Szavaira szemem sarkából rásandítok.
- Valóban? Pedig nagyon úgy tűnik... - nézek magam elé, ahol az utca közepén két kisgyerek álldogál. Testvérek, az orruk ugyanúgy néz ki, és a fejük formája is tökéletesen megegyezik. - Nincs itt semmi látnivaló, gyerünk, tipli - legyintek hanyag mozdulattal, hangom fenyegetően cseng, mire a kölykök berezelnek és elszaladnak. Miközben a kávé utolsó kortyait szürcsölöm, és a cigaretta végét szívom, majd a csikket a papírpohárba, azt pedig a földre, a pad mellé helyezem, gondolkodok el, hogy vajon miért nem állok tovább? Miért vagyok még itt? Itt kellene hagynom. Egek! Rég itt kellett volna hagynom!
- Befejezted? - intézem kérdésemet a férfinek, miközben szigorú ábrázattal bámulok magam elé és várom a válaszát; legyen az bármi: újabb röhögő roham, válasz a feltett kérdéseimre, bármi, akármi.
MUSIC: No light, no light | NOTE: I never knew daylight could be so violent | WORDS: 777
Vissza az elejére Go down

Gavin Guile
hello, babe, here is my name
Gavin Guile
Ψ Age : 56
Ψ Home : New York
Ψ Job/hobbies : Bérgyilkos, zsoldos, bosszú álló
Ψ Humor : Ellenállhatatlan
Ψ Birthday : 1967. Jul. 13.
Ψ Total Posts : 21
Ψ Join date : 2014. Aug. 14.

Citizen

Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Nora & Gavin Sétány EmptyKedd Szept. 02, 2014 6:14 pm

Beszólását figyelmen kívül hagyom. Nem tudom miért, talán csak egyszerűen nem érdekel. Vagy tudom is én. Mindegy.
Leülök mellé, és végigsimítom a lapockáját. Egyszerűen jól esik, és megnyugvással tölt el bőre puhasága, és haja illata, amit ilyen közelről jól érzek. Csak szimplán jó.
Néha lehetnek jó dolgok az életemben! Pontosabban lehetnének.
A cigi felkínálása nevetést vált ki belőlem. Norára nézek, és komoly tekintettel megkérdezem. - Most komolyan. Annyi módon megölheti az ember magát. De így? - kérdezem megvetően. - Belehalni a rohadt rákba? Neeeem - mondom gúnyosan elnyújtva. - Köszönöm, nem kérek - a vége pont olyan udvarias, mint amilyen valójában lennék, a normális esetben. Ha nem lenne egy halott feleségem és lányom.

Felhúzom a szemöldökömet. Miért érdekelnek téged ennyire a démonok?
Hiába próbálom elemezni, és rájönni, hogy mi ez a heves kérdés, most ez sem megy. Aludnom kellene.
Na ja!
- Tudok elég sok mindent, többet mint kellene. - Várok, hátha közbekérdez. - De semmi olyat, ami ne adna arra okot, hogy nyugodtan üljek itt a parkban. Semmi érdekeset.

Hogy milyen érzés megőrülni? Borzasztóan jó! Olyankor nem törődsz semmivel sem, nem fáj semmi sem. Csak vagy, és örülsz ennek. Jól érzed magad, holott csak egy szánalmas idióta vagy. De boldog vagy.
Nem vagyok őrült - állapítom meg szomorúan. Nem érzem jól magam. Nora ideges, én hülyét csinálok mindkettőnkből. Talán mégis megőrültem, csak másképp.
Csak ülök, és végighallgatom a szidalmakat. Egyszerűen ennyire futja. A hangulatom pár perce még hullámzott, most azonban a mélyben van.
Annyira kívánom a nőt, annyira tenni akarok ezért valamit, hogy semmilyen értelmes gondolatnak nem marad helye. Hiszen az egész annyira reménytelen.
Szomorú arccal - meg sem próbálom leplezni, hogy semmi sincsen rendben - felé fordulok. - Ölj meg! - kérem. Nem hangosan, éppen csak ő hallja. Nem epekedve, de nem is közönnyel. Inkább belefáradva. Elég volt. Valószínűleg nem tudom meg sosem, hogy ki ölte meg a családomat. És ez a nő itt mellettem, soha nem lehet az enyém. Csak egy kérdés marad ezek után: miért?
A probléma azt, hogy nem tudom a választ. És ha már nincsen válasz... Ideje meghalni.
Vissza az elejére Go down

Nora Watson
hello, babe, here is my name
Nora Watson
Ψ Age : 241
Ψ Home : New York
Ψ Job/hobbies : Lawyer
Ψ Humor : Insane
Ψ Birthday : 1782. Oct. 17.
Ψ Total Posts : 55
Ψ Join date : 2014. Aug. 08.

Executor

Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sétány Sétány EmptySzomb. Szept. 13, 2014 11:05 am




Gavin & Nora

'No light, no light in your bright blue eyes...'


Érzem ujjai finom táncát a lapockámon, a kabáton keresztül is. Hideg futkos tőle a gerincemen. Meglepő módon, a jó értelemben. Erről viszont Gavinnak nem kell tudnia. Elég, ha én tudom. Sőt... sok is. Annyira érezhető a kémia, hogy az már fáj... szívesen az ágyamba vinném, vagy az ágyába mennék, de nem tudom, hogy kézben tudnék-e tartani valami ilyesmit. Vagy mi történne, ha a farkasom megérezné lelke illatát, vére ízét? Mi lenne, ha valami ilyesmire, valami elemire nem tudna nemet mondani a Bestia, és széttépném? Semmi nem lenne, nem igaz? Ugye?
Nem tudom. És ez bosszant és megrémít.
- Az élet halálos. Mind belehalunk, így, vagy úgy. Nem mindegy, hogy végül mily' módon? - mosolyodok el én is, s mivel nem kér a cigarettából, miután meggyújtottam a szálat, az öngyújtó a dobozba kerül, azt pedig egy hanyag mozdulattal a táskámba ejtem. - Ha nem, hát nem, több marad nekem, hogy belehaljak... - vonok vállat, félmosolyra görbítve ajkamat.
Válaszát várva még kétszer a cigarettába szívok.
- Értem - bólintok. Gondolom, elgondolkodott rajta, hogy miért kérdezek rá. Természetesen én is tudok a démonokról, és minden másról is, ami New Yorkban rejtőzik, az árnyékban, a föld alatt, a Central Parkban, a felhőkarcoló, kristályként ragyogó csúcsán. És, mivel ő is tud róluk, rólunk, ezért gyanítom, nem ember. Az emberek ugyanis csak a vámpírok és a vadászok létezéséről tudnak... ez mindent megváltoztat, és más megvilágításba helyez. Lépéselőnyben vagyok.
Míg én szitkozódok, tovább terelem az embereket, szidom Gavint, cigizek, majd elnyomom a dekket, ő csak nevet, szinte potyognak a könnyei. Nem tudom eldönteni, hogy ezek örömkönnyek-e, vagy a szomorúságát akarják kifejezni.
Rám néz, a farkasom odabent felkapja a fejét, amint elkapom a pillantását, mely olyan mély, olyan szomorú, olyan eszméletlenül emberi, olyan tökéletesen tökéletlen. A két kék szempár összefonódik egy igazán hosszúnak tűnő pillanatig.
Aztán megszólal. Én pedig összevonom a szemöldökömet.
- Ne legyél nevetséges - ingatom meg a fejem. - Eszemben sincs megölni téged. Nem fogok pont miattad hűvösre kerülni – vonok vállat érdektelenül, mintha csak erről lenne szó. - Különben is, még terveim vannak veled. Tegnap nem jutottunk el az ágyig, ráadásul meg is sértettél. Nem úszod meg ennyivel, hogy egyszerűen megöljelek... - mosolyodok el kétesen. Lesütöm a tekintetem, és ábrázatom elkomorodik, egy pillanat alatt. Felnézek a férfire, az arcát fürkészem, a tekintetében keresem a fel nem tett kérdéseimre a választ. Nem találom.
- Mi történt veled? - kérdezem halkan, hogy szinte csak ő hallja. Tudom, érzem, hogy valami van a háttérben, valami bujkál abban a szempárban, csak éppen azt nem tudom, hogy mégis mi. És valamiért Gavin felkeltette az érdeklődésemet. Nem tudom, hogy csinálta, hiszen már évek óta magasról teszek a világra, benne mindenre és mindenkire. Egyedül én számítok, én vagyok fontos önmagamnak. De most... van valaki más is, aki érdekel.

MUSIC: No light, no light | NOTE: I never knew daylight could be so violent | WORDS: 447
Vissza az elejére Go down

hello, babe, here is my name
Ajánlott tartalom


Sétány Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sétány Sétány Empty

Vissza az elejére Go down

Sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Creatures of New York :: New York :: Belváros :: Central Park-