Időközben rájöttem, hogy halvány fogalmam sincs arról, Isla milyen fánkot is szeret. Nem igazán szoktam fánkot vinni neki. Valójában senkinek sem szoktam általában. Nem is tudom, hogy honnan jött ez az egész fánk ötlet. Mindegy most már, hiszen beígértem és tényleg sóvárgok a kávé után. Történetesen tudom, hogy a laborosoknál jó a kávé, nem olyan, mint az őrsön, ahol a híg löttyöt hívják annak. És akkor ez most olyan, mintha a kávé és a fánk körül járna minden gondolatom, pedig nem.
A pék süti egy rózsaszín dobozban hever mellettem a kocsiban. Pontosan amellett a táska mellett, amiben a mintákat viszem. Kértem a helyszínelőket, hogy duplán vegyék le azokat, majd a saját mintáikat adják le a laborban, ahol egyszer csak megvizsgálják őket a kollégák, amikor arra kerül a sor. A másik adag minta van nálam, amit a rendszert megkerülve szeretném megvizsgáltatni Islaval, hogy haladjak is valamerre az ügyben. Később, a nyomozás során természetesen majd a hivatalos úton kért és kapott labor eredmények fognak szerepelni a jelentésemben. Ez tulajdonképpen csak játék lesz a papírokkal, a nyomozáson magán nem változtat, maximum annyit, hogy meggyorsítom a dolgot.
Később majd visszamegyek a helyszínre, amikor eljött onnan mindenki. Visszajátszom az időt, hogy lássam, hogyan került oda a holttest, ez a tudás azonban nem fog a jelentésemben szerepelni, érthető okok miatt. A két évvel ezelőtti esetben is elvégeztem a varázslatot és a mai napig is jól emlékszem rá. Pedig túl sokat nem tudtam meg belőle. A fickó kapucnit és napszemüveget viselt az éjszaka ellenére, felismerhetetlen volt az arca. És a fekete nadrág, pulóver kombináció sem segített abban, hogy bárkinek is szemet szúrjon.
Időközben leállítom a motort, összeszedem a cuccokat és kiszállok a rozoga járművemből. Csoda, hogy nem esett még szét alattam, de nekem tökéletesen megteszi. Olyan nagyon nem érdekel, hogy mivel is járok munkába, a lényeg, hogy elvigyen. És ez itt, elvisz. Akkor is, ha párszor lefullad és a beindítása is igényel némi trükközést. Kathy annak idején mindig figyelmeztetett, hogy nézessem meg vagy javíttassam meg, de az ő halálával elmúlt az is, hogy figyeljek az ilyenekre. Egyszerűen nem érdekel.
Bemegyek a laborba és azonnal afelé veszem az irányt, ahol Islat sejtem.
- Hahó! Isla itt vagy? Megjöttem! – szólok, mielőtt belépek a helyiségbe, aztán belököm a lengőajtót és az első asztalra lepakolom a fánkos – idióta rózsaszín – dobozt, na meg a másik táskát is, amiben a minták vannak.