Vámpírok

A vámpírok önmaguk történelmét Káinra vezetik vissza. Káint megátkozták a testvérgyilkosság miatt, többé nem volt képes a napon járni, állandó, maró éhséget érzett, amit csak vér volt képes enyhíteni. Minden vámpír rá vezeti vissza a saját történetét. Önmagukat egymás között káinitáknak vagy vértestvéreknek nevezik.
Vámpírrá az Ölelés által válhat valaki. Az Ölelést végző vámpír a Teremtő, és Gyermeknek nevezik az átváltoztatott vámpírt. Azt, hogy mennyi ideig van a Gyermek a Teremtővel, a Teremtőn múlik. Kettejük között különleges kapcsolat jön létre, amit csak a Teremtő képes elszakítani. Halálával a kapcsolat azonnal megszűnik.
A vámpírok az éjszaka lényei, nem képesek a napfényen járni, mert az megégeti majd lángra lobbantja őket. Az UV fény is ugyanezt a hatást váltja ki. Természetesen kiskapuk mindig vannak. A vámpírok akkor tudnak a napfényen járni és megszabadulni a vér utáni csillapíthatatlan vágyuktól, ha egy Különleges vérét szerzik meg és azt felhasználják, vagyis megisszák. Elegendő pár korty is, de mivel a Különlegesek vére annyira ízletes, csábító és ellenállhatatlan számukra, hogy a legtöbben képtelenek leállni az ivásával és megölik áldozatukat. Ezt követően tíz esztendeig nem árt nekik a napfény és vérre sincs szükségük az „életben” maradáshoz. Ennek ellenére a vér íze miatt a legtöbben nem tartanak évtizedes diétát.
Azok a vámpírok akik nem találták meg a kiskaput, nappal tulajdonképpen holtak. Nem muszáj nekik koporsóban tölteni ezt a napszakot, de mindenképpen egy biztonságos, napfény védett helyen vészelik át az időt, amíg újra éjjel nem lesz.
Számukra a vérfogyasztás az „életben” maradás elengedhetetlen része, ezért minden éjjel, általában ébredés után kénytelenek emberi vért fogyasztani. Az állati véren élő vámpírok legyengülnek, erejük majdnem egy emberével lesz egyenlő. Vérfogyasztás után képesek a testüket „életre” kelteni, ami azt jelenti, hogy be tudják indítani az emésztésüket, ezért fogyaszthatnak emberi táplálékot (bár az csak egyszerűen átmegy rajtuk, a szervezetük semmit sem tud hasznosítani belőle), ihatnak vagy dohányozhatnak, mint az emberek. Az elfogyasztott vér keringetésével a bőrük is rózsaszínessé válik, ránézésre nem különböznek az emberektől.
Azok a vámpírok, akik egyáltalán nem jutnak vérhez, Torporba zuhannak, testük kiszárad és kómaszerű állapot áll be náluk. Kiszolgáltatottá válnak, külsejük egy múmiára hasonlít ilyenkor. Pár csepp vér elég a Torporba süllyedt vámpírnak ahhoz, hogy ismét „életre keljen”.
Erejük és gyorsaságuk messze meghaladja a halandókét, akár a démonoké. Minél idősebb egy vámpír, annál erősebb. Ők is magukénak tudhatják a kiélezett érzékeket (tapintás, hallás, szaglás, ízlelés, látás).
Az ezüst semmilyen hatással nincsen rájuk, ahogyan a fokhagyma és a kereszt sem. Ők beléphetnek megszentelt területre, az emberek otthonaiba viszont csak akkor, ha a ház/lakás/épület tulajdonosa behívja őket. A meghívást vissza is lehet vonni, ekkor a bent tartózkodó vámpírt egy láthatatlan erő kitaszítja és ismét képtelen belépni.
Minden vámpír képes az Igézésre, amellyel elfeledtetheti áldozatával, hogy egyáltalán találkoztak. Igézés alatt az ember bármit megtesz a vámpírnak, aki megigézte, olyan parancsot azonban nem teljesít, amely az életét veszélyezteti.
Halálos számukra a lefejezés vagy a szívbe döfött fakaró. A sérüléseik azonnal regenerálódnak. Vérük mély bordó színű. Minél több vért fogyasztottak el az éjjel kezdetén, annál hamarabb gyógyulnak meg. Képesek a végtag és egyéb, az Ölelés után bekövetkezett testrészük visszanövesztésére, amennyiben a sérülés/hiány nem haladja meg a testük 70 százalékát. (Kivétel ez alól a fővesztés.)
Ösztönösen érzik a napfelkeltét, ilyenkor ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy megfelelő búvóhelyre menjenek.

Társadalmi berendezkedésük, hierarchiájuk:

A vámpírok – csakúgy, mint a démonok – meghatározott hierarchia szerint élnek. A nagyobb városoknak vannak vámpírurai, őket Hercegnek nevezik. A Herceg egy titulus, ha nő tölti be, akkor is így nevezik és nem pedig hercegnőnek!! A vámpírok sokkal jobban ragaszkodnak a hagyományaikhoz, mint bármely más természetfeletti. 5 uralkodócsalád létezik, ők klánokba tömörülnek. Azok a káiniták, akik az uralkodócsaládok tagjai, mindegyikük rendelkezik egy-egy plusz különleges képességgel, ami megkülönbözteti őket a többi vértestvértől és egyértelművé teszi, hogy melyik család tagjai.  A klánba Ölelt vámpírok általában felveszik az adott család nevét. (Természetesen nem minden vámpír tagja az 5 családnak. Ők nem rendelkeznek klán előnyökkel és hátrányokkal sem.)
Hercegek mindig az 5 családból kerülnek ki, az adott város területén uralkodó klán adja mindig a város Hercegét. Maguk között felosztották az USA-t, a klánok egymás területeire engedély, bejelentkezés vagy meghívás nélkül nem lépnek be.
Új vámpír teremtéséhez minden esetben kérni kell a Herceg engedélyét. Ha valaki nem teszi, a Teremtőt megbüntetik, az engedély nélkül Ölelt Gyermeket pedig megölik. Szökés esetén üldözni fogják őket. New York uralkodó vámpír klánja a Ventrue.
A vámpírok udvartartása mindenhol ugyanaz:

- Prince (herceg, a vámpírok vezetője)
- Bishop (érsek, a herceg jobb keze, legfőbb tanácsadója)
- Messenger (hírvivő, aki tárgyalhat a herceg nevében)
- Guard (testőr)
- Executor (végrehajtó)
- Spy (kém)
- Member of Court (az udvar tagja)


Az 5 Klán és Képességeik:

Ventrue – a klán híresen gazdag, kínosan ügyel a jó modorra, megtartják az adott szavukat és mindig kifogástalan a megjelenésük. Tagjai elképesztően gazdagok, az üzleti életet uralják, a Wall Street tulajdonképpen az ő vállukon nyugszik. A történelem során tagjaik nemesi vagy uralkodó családokból választották ki leendő tagjaikat. Ma már természetesen nem feltétlen ezen szempontok alapján emelnek be valakit a klánba.
Annak idején ők voltak a leginkább ellene a vámpírok előbújásának, hiszik, hogy a vértestvérek legnagyobb ereje a rejtőzködésben van. Tagjaik ma sem szívesen vállalják fel az emberek előtt, hogy a vámpírok társadalmát gazdagítják.
A vámpírok nemeseinek tartják magukat, harcaikat igyekeznek tárgyalótermekben megvívni és nem az utcákon. A többi klánita Kékvérűeknek nevezi őket, ez pedig leginkább gúnynév.
A kor, a bölcsesség és a tapasztalat sokat számít a szemükben, meggondolatlanul nem emelnek valakit maguk közé.

Képességeik:
Az elme manipulálása az egyik védjegyük. Bárkire rá tudják kényszeríteni akaratukat, kivételt ez alól csak a klán tagjai, a Vadászok, a Különlegesek és az erősebb Démonok képeznek.
Kifinomultságuk visszaüt abban a tekintetben, hogy kizárólag egyféle vért képesek magukba fogadni. Az Ölelést követően, amilyen vérhez jutnak az első táplálkozás alkalmával (pl. szőke húszas éveiben járó nő; alkoholista férfi; gyermek… stb.), csakis és kizárólag ezt a fajta vért tudják magukba fogadni. (A Különlegesek vére ez alól kivételt képez!)

A Ventrue Klán mottója: "Az átkozottak vezetése az én terhem, nem a tied. Persze megkérdezheted magadtól, a te nem-léted vajon hasznára van-e Káin Gyermekeinek vagy nem: én már tudom a választ."

Nosferatu – a klán tagjai mindannyian kémkedéssel és információszerzéssel foglalkoznak elsősorban. Nem szeretnek rivaldafényben lenni, ennek oka nem csak „foglakozásukból” ered, hanem abból is, hogy az egyetlenek a vámpírok társadalmában, akiknek a sérülései nem gyógyulnak be maradéktalanul. Hegek, sebek borítják testüket, minden sebesülésük nyomot hagy a testükön a gyógyulást követően. Sokuk képtelen ezt teljes mértékben feldolgozni, gyakoriak náluk a személyiségtorzulások.
Modern számítástechnikával rendelkeznek, tagjaikat az emberek közül gyakran aszerint válogatják be, hogy mennyire lehetnek képesek a klán érdekeit szolgálni. Jellemzően magas intelligenciával rendelkeznek. A többi vámpír testi hibáik miatt átkozottnak tekintik őket.
Szeretik búvóhelyeken meghúzni magukat, egyetlen lény sincs a világon, aki jobban ismerné a lakóhelyét náluk. Minden csatornát és katakombát felfedeznek, sosem tévednek el, bárhová is menjenek. Hihetetlenül összetartóak, csak a klán tagjaiban bíznak meg és nem árulják el a családot sohasem. A káiniták Csatornapatkányoknak nevezi őket, ez is gúnynév.

Képességeik:
Ők a vértestvérek között az egyetlenek, akik bármilyen állatot képesek a szolgáikká tenni. Hallanak és látnak általuk, társalogni is képesek velük pusztán azáltal, hogy vérüket adják nekik.
Hátrányuk a külsejükben – sebesülés után maradandó nyomok maradnak a testükön – van, mindegyik káinita azonnal felismeri őket.

A Nosferatu Klán mottója: "Gyere, picinyem... mit szólnál egy puszihoz? No mi baj van? Nem tetszik az áldozat szerepe, mi? Na szokj hozzá gyorsan, mert lesz ez még rosszabb is!"

Tremere – a klán tagjai egytől-egyig vérmágusok. Kizárólag vér útján képesek varázsolni, ezért erejük korlátozott. A rituálék hosszas előkészületet és sok gyakorlást kívánnak, ezért a fiatal vámpírokat sokáig nem is engedik gyakorolni a „mesterségüket”, mert egy rosszul elsült varázslat akár végzetes is lehet.
A klán tagjai vérkötelékben állnak a család vezetőjével, ezzel akadályozzák meg az esetleges árulást. A klán vezetője ezáltal pontosan tudja, hogy ki-mit csinál a családban.
Tagjaikat általában tudósok, professzorok, kutatók vagy okkult tudományokkal foglalkozók közül választják ki és emelik maguk közé.
A káiniták Boszorkánymestekenek gúnyolják őket.

Képességeik:
Az egyetlenek a vámpírok között, akik valóban képesek varázsolni. Mágiájuk alappillére a vér és a Grimoárok, azaz a varázskönyvek.
A klán minden tagját vérkötelékbe vonják, így bár megmarad a szabad akaratuk, ha mégis összeesküvésre készülnek, azonnal lebuknak.

A Tremere Klán mottója: "Többek vagyunk egyszerű vámpírnál. A Káinita evolúció következő lépése vagyunk. Irányítjuk a többit, ha hagyják; ha nem, megállunk a magunk lábán is. túléljük mindegyiket."

Lasombra – a klán tagjai egytől egyig árnyékmesterek. A sötétséget kedvük szerint alakítják és formálják. Mindannyian hedonista életet élnek, nem foglalkoznak azzal, hogy ki látja meg őket miközben valamelyik szenvedélyüknek élnek. Nem mondanak nemet szinte semmire, amiben csak egy kis szórakozást feltételeznek, abba belemennek. Mindegyiküket más vonzza, szeretnek féktelenül élni. Ők voltak az a klán, amelyik a leginkább szorgalmazta a vámpírok előbújását és ők azok akik a legkevésbé tartják be az emberek vámpírtörvényeit. Őket köti meg a családjuk a legkevésbé. Azt tartják magukról, hogy bűnbeestek és roppantul élvezik.
Szeretik a fényűzést, az eleganciát és általában mindent, ami hivalkodó. Olyan embereket emelnek maguk közé, akik exhibicionista hajlamokkal rendelkeznek.
A Vadászok megjelenése előtt kezükben tartották a keresztény egyházat, azonban a klán új felfogása szerint Isten egyháza helyett az Ördögét kezdték a maguknak érezni. Ma már semmilyen kapcsolat nem fűzi őket a Vatikánhoz. Azonban fricskából és, hogy a Vadászoknak is keresztbe tegyenek, tagjaikat gyakran választják egyházi személyek közül (papok, apácák, teológia hallgatók… stb.) A klán nem tűri meg a simulékony, szelíd természetűeket, ezért a család tagjai mind egytől egyig akaratosak és agresszívak mind testileg, mind lelkileg. Gúnynevük az Őrzők.

Képességeik:
Az árnyékokat bármilyen módon és formában tudják irányítani, teremteni, manifesztálni. Sűrű ködként tudják áldozatukra bocsátani. Minden tagjuk a saját sötétségén képes átlátni, de klán társukén nem.
A Lasombraknak nincs tükörképük. Ők hasonlítanak leginkább a vámpírmesékben fellelhető vérszopókra. Videó, fotókon sem látszódnak, továbbá víztükörben, ablak vagy fényes fém felületen. A rajtuk lévő ruha szintén láthatatlanná válik a „tükörképükön”.

A Lasombra Klán mottója: "Árnyak? Hah! Magát a sötétséget uralom, nem a puszta árnyakat! Mondd csak - képes erre egy árny?"

Giovanni – a klán tagjai mindannyian nekromanták. Őket nem köti a vér, mint a Tremere klán tagjait, azonban mágiájuk kizárólag a halottakra korlátozódik, illetve képesek szellemeket idézni és irányítani.
Leginkább ők hasonlítanak egy családhoz, nagyon maguknak valók és bármely tagjukat ért sérelem miatt képesek több íziglen vérbosszút állni. Gazdagok és nagyon odafigyelnek a modorra, barátságosnak tűnhetnek, de valójában kizárólag önös érdekeik és céljaik vezérlik őket. Bármibe belemennek, amiből hasznot remélnek és tulajdonképpen semmilyen ügylet nem piszkos számukra.
Gyakran előfordul, hogy mecénásokká válnak, bárkit szívesen támogatnak, akikről azt gondolják, hogy valamiféle módon nyerhetnek ezzel. (Pl. patronálhatnak, festőt, színészt, zenészt, akin keresztül befolyásra, kapcsolatra vagy pénzre tehetnek szert később.)
A klántól bárki kérhet segítséget vagy szívességet, nem utasítják vissza – hacsak a kérés nem áll szemben az érdekeikkel – az ár azonban minden esetben horribilis és mindig behajtják. Nem feltétlenül pénzben, lehet az szívesség vagy bármi amit éppen akarnak. A káiniták Nekromantának gúnyolják őket.

Képességeik:
A halott idézés minden módjához nagyon értenek. Gyakran fordul elő, hogy magukhoz láncolnak egy szellemet a túlvilágról, aki szemük és fülük lehet bárhol. A kapcsolat nem feltétlen felhőtlen, a szellemek általában zokon veszik, ha visszarángatják őket az emberek világának síkjára, de kénytelenek a nekromantának engedelmeskedni.
A klán tagjai nehezen teremtenek vámpírt. Általában a vámpír harapás orgazmushoz közeli érzetet kelt az áldozatában, de egy Giovanni harapása mindig pokoli fájdalmat okoz és az Ölelésbe 10-ből 9 jelölt belehal. Ezért az Ölelés előtt hosszú időn keresztül itatják a jelöltet saját vérükkel - ghoullá teszik -, amitől az ember erősebb lesz, gyorsabb, gyorsabban regenerálódik, az élete évtizedekkel nő meg és könnyebben viseli el a fájdalmat, kisebb eséllyel hal bele az átváltoztatásba.  

A Giovanni Klán mottója: „Vérfertőzés, nekrofília, talpnyalás, ősimádat és óvatosan ápolgatott bűntudat dúlja fel a családi békét – mire a család egy tagja eljut az Öleléshez, eleget látott már ahhoz, hogy a vámpíri nem-lét ne lephesse meg.”


Vámpírrá válás és egyéb fogalmak:

Ölelés: Ölelésnek nevezzük, amikor egy vámpír egy embert vámpírrá változtat. Egy vámpír harapása az ember számára orgazmus közeli állapot érzetét kelti. (Kivétel ez alól a Giovanni klán tagjainak harapása, ami pokoli fájdalmat okoz!) A harapás közben kiszívja az áldozat vérét, majd a saját vérével itatja meg a káinita. Az átváltozás csak ebben az esetben indul meg. Ezután szokásból gyakran beássa az eszméletlen személyt én önmagát a vámpír a föld alá. Következő éjjel pedig elkíséri vadászni a friss vámpírt.

Ghoul: A vámpírok nappali szemei és fülei, ügyintézői. A káiniták vérükkel itatják őket, amitől erősebbé, gyorsabbá válnak, gyorsabban regenerálódnak, élethosszuk pedig évtizedekkel nő meg. Egy ghoulból gyakran válik később vámpír. Bővebben itt!

Maszkabál: A Maszkabálnak már vége. Korábban így nevezték azt az állapotot, amikor még elrejtőztek az emberek elől és titokban léteztek.

Káinita, vértestvér: Vámpír.

V, avagy a vámpírvér: Erősebbé tesz egy embert és meggyorsítja a gyógyulási folyamatot.

Torpor: Azaz állapot, amikor egy vámpír sokáig nem jut vérhez, teste kiszárad és mély, kómaszerű állapotba kerül.


Szokások és mindennapi élet:

A vérivás hivatalosan és törvényesen csak önkéntes donorból történhet, akinek nem jár semmilyen ellenszolgáltatás a „felajánlásért”. Az önkéntest természetesen tilos megölni. A valóságban ez azonban kicsit máshogyan néz ki.
A Giovanni klán már a Maszkabál alatt számtalan vérellátóközpontot vásárolt fel és alapított is. Ezek a vérellátók szállítanak a kórházaknak is vért, de ellátják a káinitákat is. A város Hercegének feladata, hogy gondoskodjon elegendő vér megrendeléséről a vérellátókból és az „előrecsomagolt” vért ingyen ajánlja fel a területén élő vértestvéreknek.
Vannak akik még mindig vadásznak, azonban ezek sosem derülhetnek ki. Egyrészt, mert az emberi törvények tiltják, másrészt, mert a Herceg kötelessége is büntetni azokat, akik ok nélkül vagy szórakozásból gyilkolnak. Ráadásként, ha egy holttestről kiderül, hogy egy félresikerült vámpírtáplálkozás okozta a beálló halált, még a Vadászok is elkezdik keresni az elkövetőt.

Betegségek és egyéb tudnivalók:

A vámpírokra nincsenek hatással a baktériumok és a vírusok. Mivel ők már tulajdonképpen halottak, a testüket semmilyen parazita nem képes megtámadni, a vírusoknak és baktériumoknak nem táptalaja a testük.
Az immunrendszer problémáiból fakadó betegségeik sincsenek, mivel immunrendszerük sincs, azzal csak az élők rendelkeznek.
Nem lesznek példának okáért rákosak, nem támadja meg őket a szklerózis multiplex, sem egyéb más jellegű betegség.
Ez azonban nem igaz a pszichoszomatikus problémákra!!! Ezek kihathatnak a testre, lehetnek gyomor- bélproblémáik stb., amelyek nem szervi megbetegedésből fakadnak! Ugyanúgy kínozhatja őket fóbia, mint az embereket, eltorzulhat a személyiségük, bármelyikük lehet pl. szocio- vagy pszichopata, szenvedhetnek bármilyen pszichológiai problémától!
A szenvedélybetegségektől azonban semmi sem óvja őket, lehetnek pl. rabjai a szerencsejátékoknak vagy bármi egyéb szenvedélybetegségnek.
Vérük gyógyító erejű más fajok számára. Kivételek ez alól a Különlegesek.