Megérkeztünk a Houdson folyó túlpartjára. Igyekeztem leplezni izgatottságomat, de csak az első néhány órában, aztán hagytam lehullani az amúgy is áttetsző leplet. Ana előtt nem szükséges megjátszanom magam, tudja milyen vagyok, az elkövetkező napokban úgyis lesz bőven alkalmam a színjátszásra. Elfogulatlannak kell látszanom, a szövetséget illetően, melyet az alfám kötött, a falkám érdekében, de melyet olyan lehetetlen a magaménak éreznem tekintve korábbi veszteségeimet. Nem, igazán soha nem fogok beletörődni ebbe a békébe, de tudom mi a dolgom, és ha azt kívánják tőlem, hogy jó pofát vágjak hozzá, megteszem. Anastasia jelenléte segít, főleg, hogy tudom hasonló sorson osztozunk. Kedvelem őt, igazán, még Brandon bosszantó jelenléte sem tud árnyékot vetni kapcsolatunkra.
Kíváncsian várom mit tartogat nekünk Weehawken és arra is mikor lesz alkalmam elintézni azt a kis dolgomat a belvárosban, ami hamar sokadrangúvá válik, ahogy behatolunk az idegen falka területére. Kénytelen vagyok visszábbvenni, hisz ez mindig kényes pillanat. Bár jóval forróbb üdvözlésben van részünk, mint amire számítottam. Féloldalas mosollyal arcomon figyelem az őr és Ana ténykedését, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék kész a férfi torkának ugrani, ha szívélyes viselkedése, amit társam felé tanúsít fenyegetővé válna. Úgy hiszem egyenként elbánna velünk, de garantálom, hogy kettőnkkel meggyűlne a baja.
- És nem jöttünk üres kézzel.- szélesedik ki mosolyom Ana pillantására reagálva, majd zsebem mélyéről apró bőr szütyőt húzok elő, meglazítom kötőjét és egy bőrláncra fűzött ritkaságot emelek ki aljáról.  
A medalion Gaiát ábrázolja, amint egyik kezében a Hold kicsinyített mását, a másikban pedig egy cseppformát tart, ami a vért hívatott szimbolizálni. Az aprólékosan megmunkált díszt állítólag egy csillag darabjából öntötték, melynek egy darabja évszázadokkal ezelőtt Ciprus szigetére hullott. Legalábbis így tartja a legenda, de annyi biztos, hogy a fekete fémhez még csak hasonlót sem találni manapság. Mark igazán igyekezett kitenni magáért.
- A limassoli függő.- nevezem nevén.- Szóval ritka csecsebecse.- folytatom kissé lekezelő stílusban. Szépszál legény, de nem nézném műgyűjtőnek. A függőt visszacsúsztatom a helyére, és ismét zsebre vágom csomagolással együtt. – Nem bajt keverni jöttünk.- fűzőm hozzá engesztelőn.

† music: Russian Red - No Past Land † note: - † words: XXX

◌

Kérdőn Anára tekintek, s csak azután adom át az ajándékot Gabrielnek, miután ő jelét adta belegyezésének. Nem szokásom ilyen mértékben ráhagyatkozni, de ő velem ellentétben ismeri a helyit falkát, tudjak ki megbízható és ki nem, tisztában van vele, hogy mennek itt a dolgok, ostoba lennék nem hallgatni rá. A nyaklánccal sikerül megtörnünk a jeget, a szertartásos üdvözlésre kimért biccentéssel felek, majd útra kelünk. Felszabadító kicsit távol lenni az otthoni dolgoktól, de tisztában vagyok vele, hogy nem vakációzni jöttem, s amúgy is nehéz levetkőznöm gyanakvó természetem. Igyekszem befogadni az erdőt, talán még hasznunkra lehet a terep ismerete. Gabriel távozása előtt még tolmácsolja alfája vacsora meghívását.
- Jó mókának ígérkezik.- mosolyodom el figyelve az őrszem távolodó alakját. Míg el nem érjük a várost Ana jóval csendesebb a megszokottnál, megnyugtat a tudat, hogy az itteni falka iránt érzett szimpátiája nem lankasztja óvatosságát. Azt hiszem, volna mit tanulnom tőle.
- Miért én mégis milyen fajta vagyok?- kérdezem kissé megütközve, mert amennyire észrevettem, a természetemmel nem sok férfit sikerült megnyernem magamnak, legalábbis nem hosszútávra, és ezt a száznyolcvankét éves tapasztalatom mondatja velem, de ha Ana azt mondja, hogy a hasznunkra lehet, hát biztosan úgy is van. – Ezzel felhatalmazol, hogy adjam csak önmagam?- kérdem, s a gondolat önfeledt mosolyt kanyarít az arcomra.
- Nem még soha.- ismerem be, s rövidesen megtudom mit is értett a korábbin Ana.- Hát azzal szolgálhatok neki.
Míg társam a bejelentkezést intézi és a telefonommal babrálok, egy helyi koordinátát pötyögök be a készülök GPS-ébe. Remek, egyáltalán nincs messze, már csak egy alkalmas pillanatra van szükségem. Felérve a szobánkba meglepetés vár minket a kellemetlenebbig fajtából. Míg Anastasia felnyitja a dobozt én az ablakhoz lépek, félre húzom a csontszínű függönyt és a lenti tömeget vizslatom.
- Biztosan most is szemmel tartanak minket.- mormogom, nem mintha olyan váratlan lenne a dolog, de attól még zavaró.
- Woáo!- akad el szavam, mikor újra társam felé fordulok.- Elképesztően dögösen fogsz festeni benne, talán még engem is kísértésbe viszel.- csattintok felé állkapcsommal játékosan, ami kívánatos, az kívánatos meg kell hagyni, még ha nincs is különösebb gusztusom a női nemhez.
- Az enyémet visszaküldetjük neki.- siklik pillantásom a dobozra, s bár hajt a kíváncsiság még az üdvözlő kártyát is érintetlenül hagyom. – Szereti a kihívásokat, nem?- magyarázom, ha esetleg Ana kétségbe vonná döntésemet.
- Elugrok veszek magamnak valami étvágygerjesztő göncöt, ha nem bánod. Időben itt leszek.- ígérem, s talán éppen ez az az alkalom, amire vártam, így a fényképező gépemet és a diktafonomat is magammal viszem a kis shopping túrára. Táskámmal karomon csapom be magam mögött a szálloda ajtaját, hogy aztán néhány másodperc elteltével ismét kinyissam azt.- Mikorra is legyek itt?- arcomon széles vigyorral kukucskálok rá vissza a résnyire tárt ajtón.

† music: Russian Red - No Past Land † note: - † words: XXX

◌

Igazat kell adnom Anastasiának, de ez nem jelenti azt, hogy továbbá nem viszket a tarkóm a tudattól, hogy kíváncsi szemek fürkésznek utánam. Megmosolyogtat húzódozása.
- Ne legyél irigy, ha már vagy olyan szerencsés, hogy van mit mutogatnod, legalább ne foszt meg tőle a nagyérdeműt. Nem lenne fair. – vigyorgok rá.
- Nyugodj meg, én se reverendáért megyek.- kacsintok rá, mielőtt még álszentséggel vádolhatna. Kérdésére huncut mosoly olvad szét lassan arcomon.
- Meglátjuk mit hoz az este.- szeretek szórakozni a férfiakkal, de ez a mai nem egy a sok kis játékom közül, ez itt munka, és ezt egy percig se feledem.
Utamra ereszt, de kihallom hangjából a bizonytalanságot. Fordított esetben én se repesnék az örömtől, de most nem kezdek magyarázkodásba, bár úgy érzem nincs kivetnivaló abban, amire készülök. Némi időpont egyeztetés után végül már nincs akadálya annak, hogy elviharozzak.
- Fél hétre itt leszek.- teszek ígéretet távozás előtt, majd végig szaladok a lépcsőházon.  A recepcióst megkérem, hogy hívjon nekem egy taxit, akivel aztán a telefonomban szereplő címre vitetem magam. A férfit ott találom, ahol mondták, ő nyit ajtót nekem. Bemutatkozok és elmondom melyik laptól érkeztem, de mielőtt még feltehetném első kérdésemet az arcomba vágja az ajtót. Nem mondhatom, hogy nem vagyok hozzászokva. Készítek néhány képet a házkörül, főleg az udvarról és az ott parkoló két méregdrága sportkocsiról. Aztán kérdezősködöm egy kicsit, míg nem találok egy fiatal fiút, aki Mr. Hendricksnél szokta hétvégente rendbe tenni az udvart. Néhány kérdés után világossá válik, hogy kész aranybánya a kölyök, az interjúnk végeztével szinte sajnálom, hogy hamarosan új állást kereshet magának. A diktafonomat a táskám mélyére rejtem, most már semmi akadálya annak, hogy beszerezzem az esti gúnyám. Az üzletben nem túl nagy a választék, de nincs is rá szükségem van egy darab, amin rögtön megakad a tekintetem. Felpróbálom, kicsit bő a dereka, s mivel egyedi darab így nincs belőle más méret, hát megkérem az üzletvezetőt, hogy amilyen gyorsan csak lehet vegyék be nekem. Megkéri az árát, de megéri másfélórával később –amit a városban csatangolva töltöttem- a ruha készen van, s mintha rám öntötték volna. Remek lesz. Belépve a hotelbe az órámra pillantok.
- Ch!- szisszenek fel, nem sikerül az ígért időpontra visszaérnem, de a hét óra még meglehet. Nyújtott léptekkel száguldok végig a folyosón, s nyitok be a szobába, éppen akkor, mikor Ana előveszi látványos ruháját a dobozból.
- Megjöttem.- trillázom, mintha nem volna egyértelmű.
- Attól nem kell félned.- biztosítom Anát hallgatásomról, s talán mosolyom a kelleténél élesebbre sikerült. A hímet az elkövetkező egy évtizedben látni se akarom, nem hogy beszélni vele, de lehetne abból kettő is. Nem váratom soká a nagy leleplezéssel, ledobom a táskát az ágyra és előhúzom belőle a feketecsipkeruhát, ami, hát maradjunk annyiban többet mutat, mint takar és a hozzá illő lábbeliket.
- Na, szerinted megteszi?- kérdem, s láthatóan nagyon elégedett vagyok a választásommal. A ruhát aztán az ágyra terítem és megyek, hogy birtokba vegyem a fürdőszobát.
- Minden rendben volt?- vetem hátra a kérdést még útközben.

† music: Russian Red - No Past Land † note: ruha † words: XXX

◌