anastasia & brandon

don't worry babe, I'm a garou not a human

Legutóbb egy szó nélkül hagytam itt. Tudja, hogy mi a munkám, már akkor tudta, amikor megismert, ezért nem tudom mire vélni a viselkedését. Vagy inkább a hisztijét. Pofon vág. Na és? Ma már nem először kapok a képemre és az ő pofonja csak finom simogatás ahhoz képest, amit egy órával korábban kaptam. Ha akartam volna, elkaphattam volna a csuklóját, de nem tettem. Hadd tombolja csak ki magát, majd elmúlik ez is, mint a havi baj.
Szemöldökeim felszaladnak a képemen. Nem szólok most sem, nem vagyok a szavak garouja, embere meg még úgysem, mert nem vagyok ember.
A borsót elkapom és egy pimasz vigyor mászik a pofámra.
- Azt hittem levest főzöl nekem. – próbálok humorizálni, de már előre sejtem, hogy talán nem fogja értékelni. Mindegy, én megpróbáltam. Mindenesetre a képemre pakolom a zöldséget zacskóstul, ha már volt oly édes és hozzám vágta. Pár óra és nyoma sem fog maradni annak, hogy bárkivel is összeakaszkodtam volna az éjjel.
Egyelőre maradok a helyemen állva és innen figyelem, ahogy a sörökkel foglalkozik. Még mindig ott az enyhe értetlenkedés az ábrázatomon, elvégre garouk vagyunk mindketten, helyre jövünk és hát volt már ennél sokkal rosszabb is. Olykor teljesen kikészít ez a nőstény. Most pontosan mi a gond? Hogy nem modell fiúként festek a nap 24 órájában?! Mert akkor nagyon rossz farkasra tett velem.
Jó, persze, értem én, hogy aggódik meg efféle nőstény izék, de hát na, mégiscsak végrehajtóként funkcionálok, szóval egyébként is olyan feladataim vannak, amiknek a következtében nem maradtok sértetlen. A ketrecharc meg mindig az életem része volt. Már azelőtt is, hogy Mark apjánál jelentkeztem volna a falkába.
Hagyom, hogy megtapogasson. Amikor nem látja, akkor még a szemeimet is forgatom, mert szerintem túl aggódik, de már megtanultam, hogy ne tegyem szóvá. Örüljek, hogy van valaki, aki aggódik értem. Anastasia és Camille lesznek az én halálom, állandóan szekálnak, ha kicsit összebarmolt képpel jövök haza. Bahh, NŐK!
Leteszem magam mellé, hogy helyre hozza a töréseimet. Oké, ebben igaza van, mert ha nem tenné és szarul forrnának össze a csontjaim, akkor újra kellene őket törni és úgy helyretenni, szóval ennek még örülök is. Figyelmeztet, hogy fájni fog, én meg bólintok. Persze, hogy fájni fog. Elhúzom párszor a szám, de egyéb jelét nem adom annak, hogy valóban fájna bármi is. Hím vagyok, még szép, hogy nem mutatom ki, ha valami nem oké. Főleg nem a nőstényemnek! Hogy aztán gyengének tartson, mi?!
Végül a borsóval a képemen hátradőlök én is és halkan szuszogok, vagyis szuszognék, de a kedvesem megcsókol, amit természetesen és nagyon is lelkesen viszonozok annak ellenére, hogy jelen pillanatban még egy a finom gyengédség is némi fájdalommal jár. Jah, a képem még mindig elég bucira van dagadva, de már sokkal jobb, mint amikor eljöttem a harc után.
- Mi legyen még, Bébi? És kösz, hogy helyre pakoltál. – na most viszont már tényleg szuszogok egy kicsit hátradőlve, hátradöntött fejjel. Kell a pihenés, bár ezt se vallanám be soha.
- Tudod mi a véleményem erről. Egy garou harcban vesszen oda. Szégyen lenne, ha nem így lenne. És egyébként is, némi ketrecharcban még nem fogom ott hagyni a fogaimat. Ennél azért keményebb vagyok. – megint pimaszul és jókedvűen vigyorgok rá, aztán megsimogatom az arcát ujjaimmal.
- Na, ne vizionáld a halálomat, minden oké. Rendben? Inkább meséld el nekem milyen napod volt?! – a magam módján próbálom én engesztelni, de hát na, nem ebben vagyok profi, azt meg kell hagyni.

✗ words ✗ music ✗ note

anastasia & brandon

don't worry babe, I'm a garou not a human

Régen ismeri az álláspontomat életünk végével kapcsolatban, de valahogy mindig előkerül ez a téma és soha nem értünk egyet.
- Lehet, de a halál milyensége nem mindegy. Gaia harcosoknak teremtett minket, ezáltal a halálunk csak így lehet a legtisztább. – nem sok mindenben vagyok régimódi, de ami a garou életet érinti, abban nagyon is. Hiszek a falkában, az egységben az alfában, a Kaernek védelmében, az egyensúly fenntartásában és ezekben a kérdésekben az én véleményem már nem fog megváltozni.
Várom, hogy megmutassa mit is vett. Amíg a fürdőben ténykedik, addig kinyitom a sörömet én is és beleiszok. Jól esik a hideg nedű. Kicsit fészkelődök még a kanapén, aztán kijön az ingemben és a csizmáiban.
- Te aztán tudod, hogy legyél igazán kegyetlen. – azért a tekintetemben ott van, hogy ínyemre van a látványa, de gyors regeneráció ide vagy oda, azért még nekem is beletelik néhány napba, mire minden csontom rendesen összeforr. A zúzódások eltűnnek reggelre, de a csont az egy egészen más kérdés. És nem tudom ágyba vinni ma, hiába is szeretném.
Mikor pedig a húgom kerül szóba, na meg a vásárlás, akkor egy pillanatra, azért kiakadok, de jelét nem igazán mutatom. Így is alig férünk a házamban a sok szarsága miatt, amiket összevásárol és most még került is hozzá. Na szép.
Most viszont már megforgatom a szemeimet.
- Mertem remélni, hogy ő nem ilyen darabokat vett, különben kénytelen leszek testőröket állítani mellé. – tisztában vagyok vele, hogy nem kölyök garou már, de azért na. Egy báty nem szívesen látja a saját kis húgát túl szexis darabokban.
Aztán hallgatom a kis nőstényemet, de egyáltalán nem tetszik, amit hallok. Nem szakítom félbe, megvárom, amíg mindent szépen elmond, amit elszeretne. Előre hajolok és a könyökömmel a térdemen támaszkodok meg, így fordulok Anastasia felé.
- Először is ne szaladj ennyire előre. Moszkva ide kib*szott messze van. Még akkor is, ha Alaszka felől jönnének az oroszok és nem a másik oldalról. És mégis mi oka lenne ide jönni? Vagy ha oka már van, el tudod képzelni, hogy idejön pár garouval és majd képes lesz bármit is tenni? Ez akárhogyan is nézem, nem kerek. Aztán a franciák és az olaszok. Melyik falkák? Mely városok falkái lázonganak pont a new yorki falka ellen, ami nekik a világ másik felén van? Plusz, miért hagyná el bármelyikük is a számukra kijelölt Kaern védelmét? És mi a helyzet az ottani vámpírokkal? Mióta nem titok a létük a farkasoknak még inkább feladatuk felvenni velük a harcot. Az, hogy itt most béke van, nem fog örökké tartani. – megcsóválom a fejem. Anastasia fiatal farkas, noha nem kölyök már. Máshogy látjuk a dolgokat.
- Szerintem sokkal több okunk van a szomszédos városok falkáira figyelni. Nyilván egyiküknek sem tetszik, hogy szövetségre léptünk a vámpírokkal és a démonokkal. Ellenük kellene felvennünk a harcot. De Mark máshogy döntött és én kiállok a döntése mellett és főleg Mark mellett! A falka attól működik, hogy mind az alfa irányítása alatt együtt, egy irányba haladunk. – megdörgölöm a képem. Még mindig mocskosul fáj, ez tény.
- És nem Anastasia. Nem tudom miben segíthetnék, de ha azt forgatod a fejedben, hogy majd bármerre segítek neked befolyásolni Markot bármilyen döntésben, akkor ebben ne reménykedj, ez nem fog megtörténni. Én Mark mellett állok, nem óhajtom bármerre is irányítani. Ő az alfám és én tisztelem az alfámat. Követem, amerre mondja. Egyszer szegültem szembe egy a falkában előttem állóval és tudod jól, hogy annak mi volt az oka. Nem teszem meg még egyszer, főleg nem ok nélkül. Sokkal tartozom Mark apjának és neki is és eszemben sincs eljátszani a bizalmukat vagy így meghálálni nekik azt, amit értem és Camilleért tettek. – azt hiszem nem tetszik majd neki, amit elmondtam, de nem fogok más mondani a nősténynek, aki fontos nekem, mint azt, amit valójában gondolok.
- Tájékoztasd az alfát és hagyd a döntést rá. A legjobbat fogja tenni, a falka neki a legfontosabb. Ne akard az ő szerepét átvenni, mert ahhoz még fiatal garou vagy. – Anastasia kém és az egyik legjobb, de az ő feladata az információ átadás és nem az, hogy megszervezze a falka védelmét vagy szövetségeit. Ez az alfa dolga és igen, ebben elég vaskalapos vagyok. Tisztelem a falkában betöltött pozíciókat és én nagyon messze állok, hogy bármilyen döntést is hozzak. Ez nem a mi dolgunk.
Felállok és együtt megyek a nőstényemmel a fürdőbe, majd beleülök a kádba, miután leszedte a ruháimat.
- Tudom, hogy jót akarsz kedvesem, de a falka tényleg attól működik, ha mindenki azt teszi, ami a dolga. Beszélj Markkal. Oszd meg vele, hogy mit gondolsz, de ne akard meggyőzni semmiről. – halványan rámosolygok, aztán csak élvezem a fürdést. Rám fér.

✗ words ✗ music ✗ note

anastasia & brandon

don't worry babe, I'm a garou not a human

Az olaszokat te említetted. Nem tudom, hogyan képzelik ezt a szerveződést, de nekem valahogy nem áll össze a kép. Egy falka nem számol akkora létszámot, hogy átvonuljon feltűnés mentesen a fél világon. És akkor ki marad a Kaerneket őrizni? – vállat vonok. Mondjuk az európai falkák olyannyira nem érdekelnek engem, miért is érdekelnének? Elvégre kib*szott messze vannak és mi garouk nem fegyverekkel vívjuk a csatáinkat. Vagy nem arra hangsúlyozunk. A másik meg, hogy számomra teljesen érthetetlen, hogy miért mennének egymás ellen? A területért? Hogyan tartják meg a területüket egy fél világgal arrébb? És a mi a helyzet a szent helyeink védelmével? Mi nem azért vagyunk, hogy egymás torkának essünk. A rend felborul, ha nem azzal foglalkozik egy falka, amire teremtetett.
- Nem tudom Anastasia. Vámpírok és démonok szövetsége ide vagy oda, nem hiszem, hogy akármelyikük is harcba szállna a farkasokért. – nem az én reszortom ezt eldönteni vagy ennek a végére járni. Szeretem, hogy a vállamat csak annyi felelősség nyomja, teljesítsek az alfának a legjobb tudásom szerint. És a húgom védelme. Ennél többet nem akarok a nyakamba venni, nem ítélem úgy, hogy kellene és nem is vágyom rá egyáltalán.
Hozzám bújik és én sután átkarolom. Fájok még, szóval ez nem megy olyan könnyen, mint máskor. Elvigyorodom, amikor az időjárásra tér át a beszélgetés.
- Szeretem az esőt. Hagyjuk nyitva az összes ablakot. – gyakran vagyok kint és egyszerűen csak ázom, amikor esik. A földszag körbeleng olyankor, megnyugtatja a bestiámat és engem is.
Nézem, ahogy megmosdat a szivaccsal. A szemeit figyelem. Fontos nekem ez a nőstény, észrevétlenül mászott be a bőröm alá és most már ott van velem mindig. De még nem vagyok készen arra, hogy ezt bevalljam magamnak, neki pedig még úgy sem.
- Mit csinálsz a hétvégén? – most eszembe jutott, hogy elmehetnénk valahová vagy elvihetném őt valahová. Magamat ismerve nem egy romantikus étterem lesz a cél, de hát Anastasia tudja ezt. Szerintem már ismer ennyire. Legalábbis meglepődnék, ha nem így lenne.
A fürdés végeztével kimászok a kádból és felveszek egy nadrágot. Anastasia hálójába tántorgok és kidőlök az ágyára, de előbb felmarkolom a telefonom és szólok a húgomnak, hogy ma nem alszom otthon. Mostanában ez gyakran történik meg.

✗ words ✗ music ✗ note

anastasia & brandon

don't worry babe, I'm a garou not a human

Úgyis van. Bízzuk ezt Markra, majd ő eldönti, hogy mi is legyen. Én már az elején is ezt mondtam, hogy ez az alfa feladata és nem a miénk. Egy falka nem működik jól, ha mindenki mást akar csinálni, mint ami a feladata.
Bestiám lustán pihen bennem, a másik farkas játékos közeledésére felnéz, aztán leszegi busa fejét és fáradtan szusszan egyet. Elvégre egy másik garouval küzdöttünk és még ha csak homid alakban is, akkor is kivett mindkettőnkből éppen eleget a harc. Ettől még élvezi a nőstény közelségét és hagyja a másikat, hadd bújjon hozzá és bökdösse az orrával.
- Ebben az esetben a hétvégén elviszlek valahová. Motorozáshoz készülj. – azt azonban már nem mondom el neki, hogy pontosan mit is tervezek, maradjon ez csak titok vagy meglepetés, ha úgy tetszik.
Fürdés után, amíg ő az ablakokat tárja ki, ahogyan korábban kértem tőle, addig én a húgommal beszélek telefonon. Persze nem rest megjegyezni, hogy ennyi erővel akár ide is költözhetnék, amennyi időt itt töltök és akkor övé lehetne az egész ház. Nah persze! Elhúzom a szám és nem kötöm az orrára, hogy az összeköltözés gondolatától is kiráz a hideg, ami azt hiszem elég egyértelmű jelzés arra, hogy erre bizony még nem készültem fel. Nekem ez nem megy könnyen és gyorsan, idő kell hozzá. Sok idő.
Nem túl kedvesen válaszolok Camille szemtelenkedésére és bele is morgok a készülékbe, mire a húgom csak abbahagyja a piszkálódást és röviden elköszön majd rátesszük egymásra a telefont.
Megforgatom a szemeimet, mert hát könyörgöm, miért kell ezt mindig eljátszani, de azt hiszem ez már a kapcsolatunk szerves része, szóval evvan’.
Átkarolom Anastasiat, amikor mellém fészkelődik és egy csókot nyomok a hajára.
- Rendben, lehet szó róla, hogy valamikor kiszakadjunk a városból. – hagyom rá, de aztán eszembe jut ez-az.
- Már, ha Mark is elenged minket, meg nem lesz újabb meccs és hát ugye ott van a te munkád is… – elgondolkozó a hangom. Tudom én, hogy több időt kellene együtt töltenünk, de a nagy romantikázás nekem valahogy nem megy és tényleg van egy csomó minden, amit még észben kell tartanunk és mindenképpen a falka az első.
- Holnap tiszteletem teszem Marknál, utána ellátogatok a Kaernbe. Velem jössz? – szeretek ott lézengeni csakúgy, feltölt energiával és ott nem kell amiatt aggódni, hogy ki lát meg és ki nem, mert oda garoun kívül más be nem teszi a lábát. Kiengedem a bestiámat és gyógyulni fogok. Gyorsabban megy majd ott, mint itthon, plusz farkas alakban tényleg gyorsabban helyre rázódom.
- És mit vettetek még Camilleal? Mondd, hogy nem költött el egy vagyont. Előre félek, hogy mit pakolt ki otthon azért, hogy beférjenek az új szerzeményei, amiket talán sosem fog felvenni. – megforgatom a szemeimet, aztán eligazítom kissé a párnám a fejem alatt fél kézzel és figyelek arra, amit Anastasia mesél.

✗ words ✗ music ✗ note

anastasia & brandon

i love your pancake

A Vivvel töltött éjszaka után – ami eredetileg vadászatnak indult, aztán fény derült arra nem is olyan nagyon elhanyagolható kis titkára, amit szerintem orvosolni kell – úgy volt, hogy átmegyek Anahoz, de végül hazamentem a saját lakásomba. Írtam neki egy smst, hogy ne várjon, késő van már, reggel majd találkozunk.
A karmolások a karomon már gyógyulnak, hiába egy másik garou karmai által ejtett sebek kicsit nehezebben adják meg magukat és még látszik a nyoma. Most nem tudom, hogy hányadán is állunk Vivvel, azt hiszem majd ki fog derülni, de ettől még nincs kétségem afelől, hogy helyesen tettem, amikor meg akartam szabadítani a gondjától. Nem hagyhatom, hogy az egész falkát veszélybe sodorja azzal, ha az ellenségeink szagolják ki, hogy mivel lehet őt megfogni. Első a falka. Minden más csak utána jöhet.
Akárhogy is, reggel ébredés után első dolgom volt magamba önteni egy nagy adag kávét és semmi mást. Camille persze már megint rosszalja, hogy nem vagyok hajlandó reggelizni, de ha nem eszem, lesz okom arra, hogy megkérjem Anat, süssön nekem pár palacsintát. Az palacsintái verhetetlenek. Ezt persze eszem ágában sincs elárulni a húgomnak, mert még képes lenne és soha többé nem sütne nekem, ami egyenlő lenne valami világméretű katasztrófával.
Magamra ráncigálok egy fekete farmert és egy hasonló árnyalatú, kissé agyon mosott pólót, aztán felülök a motoromra és Ana házáig meg sem állok. Ahogy leállítom a motort és leszállok a járműről, egyenesen az ajtaja felé veszem az irányt és valósággal rátapadok a csengőjére, addig el sem engedem, amíg ajtót nem nyit nekem.
Ha pedig ezt megteszi, akkor egy hatalmas és széles, hamisítatlan Brandon-féle vigyorral találja szemben magát.
- Szép jó reggelt Édesem! – természetesen az meg sem fordul a fejemben, hogy az előző éjszaka részleteit elmondjam neki, jobb lesz azt nem bolygatni.
- Ugye maradt még palacsinta?!! – kérdezem ezt úgy, mintha egészen biztos lennék abban, azt készített reggelire. Olyan szép is volna…

✗ words ✗ music ✗ note

anastasia & brandon

i love your pancake

Hallom, hogy énekel, ha pedig reggel énekel, akkor szinte biztos, hogy lesz palacsinta, én meg arra vágyom most mindennél jobban. Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy jó kedve van, ha most rossz passzban lenne, annak nem kifejezetten örülnék. Az előző éjszaka után szükségem van valami önfeledt vidámságra és könnyedségre. Nem igazán vagyok jó abban, hogy mások gondjait kezeljem. Ebben azt hiszem a nőstények a jobbak.
Szóval most már csak azért sem engedek, egyszerűen összenövök a csengővel és addig nem akadok le róla, amíg Ana ajtót nem nyit nekem, ami rövidesen be is következik.
Behúz én meg készségesen lépegetek mögötte. Palacsinta illat tölti meg az egész lakást. Ennél jobb alig létezhet a világon, azt hiszem.
- Van hozzá egy kevéske vajad is? – szeretem, ahogy a vajkocka ráolvad a tésztára. Én már csak ilyen hagyományos módon eszem ezt a fajta reggelit. A gondolatára pedig már össze is fut a nyál a számban. Jól tettem, hogy lemondtam Camille pirítósairól.
- Remek. Már kezdtem azt hinni, hogy nem maradt nekem. Akkor pedig morcos lennék. – szavaimmal ellentétben úgy vigyorgok, mint egy kiskölyök.
Amikor az ajkait érinti az ujjával, tekintetem azonnal a finoman ívelt, kívánatos szájára téved és nem telik sok időbe, hogy elkapjam a derekát és magamhoz rántsam, majd szenvedélyesen csókoljam meg. Elégedetten morranok egyet és eszembe ötlik, lehet a reggeli előtt egy másik fajta étvágyat is kielégíthetnénk.
Felkapom Anat és a konyhapultra teszem, közben pedig végig csókolom, harapva-falva ajkait.
- Mit szónál, ha kicsit várna még azaz utolsó palacsinta? – súgom a csókba és már be is férkőzöm a lábai közé. Kezeim gyorsan kezdik levetkőztetni és ajkairól már a mellei felé terelődik a figyelmem. Előre meredő finom halmait kezdem kényeztetni a számmal, nyelvemmel és fogaimmal, szinte időt sem hagyva neki arra, hogy tiltakozását fejezhesse ki, ha egyáltalán van ilyenre szándéka. Remélem, hogy nincs.
Combjai belsőfelén kis köröket írok le az ujjaimmal, minduntalan közelebb araszolva a legérzékenyebb pontjához.
- Falnivaló vagy. – dünnyögöm melleire, utána pedig lejjebb haladok a testén, a hasáig, majd onnan egészen le, hogy lefejtsem róla azt a ruhadarabot is, ami a legédesebb pontját rejti még el előlem.

✗ words ✗ music ✗ note

anastasia & brandon

i love your pancake
+18

Azt mondja, akkor faljam fel. Nekem sem kell több, egyetlen rántással veszem le róla a farmert, amire most nincs semmi szükség. Meglep, hogy nem visel fehérneműt a nadrág alatt, de ez perce sem akaszt meg abban, amit épp tenni készülök vele. Újra csókol, én is őt, lelkesen viszonozom és ujjaim mártom meg benne, csak, hogy biztos legyek abban, nedvesen és forrón fog fogadni perceken belül. Most nem akarom elnyújtani, húzni a percet, csupáncsak a magamévá tenni, keményen mozogni benne és beléengedni magam.
Áthúzza a fejemen a pólót, ami elkerül valahová a francba, most nincs arra sem semmi szükség, úgyis csak útban van. Élesen szívom be a levegőt, amikor a boxerbe talál finom kis keze. Kihúzom az ujjaimat belőle és belemarkolok fehér combjába, majd még közelebb rántom magamhoz. Éhes tekintettel nézek végig rajta, még a szám szélét is megnyalom. Jobb kezemmel a tarkójára simítok és belemarok a tincsekbe, hátrafeszítve ezzel a fejét és elérve, hogy ne legyen más választása, mint rám nézni közben. Kezét finoman ellököm magamtól és letolom a boxert annyira, amennyire szükséges, a következő pillanatban pedig már belé is lököm magam. Megállok egy pillanatra, amíg megszokja a méretem, aztán kíméletlen tempót kezdek diktálni. Lökéseim erőteljesen és gyorsak. Újabb csókot követelek tőle, harapva ajkait, mozgásom pedig mit sem veszít erejéből vagy ritmusából közben.
Farkasom sem bánik finomabban Ana nőstényével. Éles agyaraival ráfog a másik marjára és keményen teszi a magáévá, nem finomkodik. Tőle az még jobban távol áll, mint tőlem, pedig én nem vagyok épp a finomkodások és gyengédség garouja.
Bal kezem a mellén játszik, peckesen és keményen előre meredő bimbót dörzsölöm és masszírozom, olykor morzsolva az érzékeny kis területet.
Elengedem ajkait és elégedetten nézek végig a nőstényemen. Iszom látványát. Kezem elereszti a kemény kis mellcsúcsot, hogy kettőnk közé nyúljak és kívülről izgassam a csiklóját. Látni akarom, ahogyan elélvez és akarom a magam élvezetét is. Most egyáltalán nem célom elnyújtani az egészet és érzékivé tenni. Csupán az állatias ösztönöket hagyom előtörni, amelyek vadul hajtanak előre.
- Hadd halljam a hangod. – kérem tőle halkan, szinte csak nyögve a szavakat. Mozgásom egyre gyorsabbá válik, már közel járok a csúcshoz, de addig nem engedek az édes érzésnek, amíg Ana össze nem rándul köröttem és nem hagyja el ajkait egy izgató nyögés vagy sikoly.

✗ words ✗ music ✗ note